Még mindig élek ;)

Na csumi, emberek!
Újra jelentkezem, ám ezúttal egy kicsit papolok nektek, mivel most úgy sincs jobb dolgom, és néha-néha ilyen is kell.

Első programpontunk pedig nem más lesz, mint a cím kifejtése, ergo még mindig jelen vagyok a blogon, lélegzem és irulok-virulok. A sulikezdés és persze a gimi, beilleszkedés (minden új) miatt egy kicsit elhanyagoltam a blogos életemet (nem csak ezt, bár lehet, ilyeneket nem kéne reklámozni :D) és ezért bocsánatot is kérek. De szerintem aki már kezdett gimiben, tudja, hogy milyen ez, és arról ne is beszéljünk, hogy nyelvi előkészítősön vagyok, ami annyit tesz, hogy heti 18 órám angol, péntekenként pedig egy huzamba öt is van, és a falra mászom, szóval igen... tehát remélem, hogy nem haragszotok. Viszont már van egy fejlécem, amit tervezek ide kitenni, mutatóba nektek, csak úgy vagyok vele, hogy inkább csinálok még valamennyit, hogy most ne csak egy kis ficak bejegyzést kapjatok.

Második és egyben utolsó a sorban az, hogy itt is szeretném szeretettel (alliteráció Yeey!) üdvözölni Boot, aki mostantól a kritika írói csapathoz tartozik. Szia, Boo és sok sikert a kritikákhoz! (Rosszabb napokon el kell majd.) Most, ha megengedtek nekem egy kis önreklámozást, az én jóvoltamból kerülhetett be drága testvérünk e csodás blog szerkesztői közé, mely tudatában mi is boldogabban éljük mindennapi életünket :D. Tudom, kicsit álszenten hangzik, hogy én elhanyagoltam a "hivatásom" erre itt lököm a sódert, viszont én Beckynek segíteni akartam azzal, hogy szerzek helyettem mást, és mivel Boo is rendkívül szeretett volna szerény csapatunk tagja lenni így (remélem) jogosan gondolhatom azt, hogy jót cselekedtem. (Minden arrogancia nélkül)
- Szó, ami szó, Boo, a bemutatkozásában már a földbe döngölt, mivel sokkal másabb, sokkal több mindent letett az asztalra, mint én. Na és persze a származásáról ne is beszéljünk (hihihi). Ezáltal szerintem egy értékes taggal (Javíts ki, Becky, ha tévedek) bővültünk, aminek én személy szerint örülök.

És bónuszként, üdvözlök minden új tagot a csapatban, és minden kedves olvasót is!

Összegzésképp: Nem tűntem el (remélem örvendetes hír), és reméljük, nemsoká számotokra is tartalmasabb bejegyzéssel érkezem, Üdv. itt, Boo és mindenki, és love ya all.

Puszi a bütykötökre!